Településünk

Csikéria egy kis lélekszámú község Magyarország déli részén, Bács-Kiskun vármegyében, a szerb határ közelében. Lakossága napjainkban 716 fő, így tipikus alföldi aprófalunak számít. Közigazgatási területe: 2581 ha, melyből 150 ha képezi a belterületet. A többségben magyar anyanyelvű lakosság mellett, bunyevác-horvátok és német ajkúak is élnek a községben.

A település története szorosan kapcsolódik a környező tanyavilághoz. Nevét a Csík-érről kapta, amelynek medre ma is megtalálható a környéken. Csikéria a trianoni határváltozások következtében vált önálló településsé 1924-ben, korábban Szabadkához tartozott. Templomát 1929-ben szentelték fel, mely neoromán stílusban épült és a település egyik építészeti nevezetessége. A 20. század elején gyors fejlődésnek indult, lakossága ekkor még jóval magasabb volt, és főként mezőgazdaságból éltek az itt élők. A későbbi évtizedekben – különösen a délszláv háborúk és a mezőgazdasági szerkezet átalakulása miatt – a település gazdasági helyzete nehezebbé vált, és a lakosság száma is csökkent. Az 1994. évi önkormányzati választáson megalakult a Horvát Nemzetiségi Önkormányzat, míg 2002-ben a Német Nemzetiségi Önkormányzat. Az itt élő emberek fennmaradási szándékát jelzi az, hogy az elmúlt években számtalan civilszervezet alakult, így elmondhatjuk, hogy működik Horgászegyesület, Vadásztársaság, Gazdakör, Nyugdíjas klub, Margaréta kórus és több Néptáncegyüttes, az 1984-ben alakult  bunyevác-horvát ROKOKO Néptáncegyüttes, mely már határon túli fellépések sokaságát tudhatja maga mögött és a 2002-ben alakult német Zwei Weisse Rozen Néptáncegyüttes.

Napjainkban Csikéria csendes, nyugodt falusi környezetet kínál. A településen biztosítottak az alapvető szolgáltatások, például működik óvoda, orvosi rendelő, védőnői-, falugondnoki szolgálat, könyvtár és helyi önkormányzat is. A lakosság ma is részben mezőgazdaságból él, és a község megőrizte hagyományos, vidéki jellegét.